Milyen élete lehet egy AIDS beteg gyereknek? Megtöretve ! 1 rész

Úgy hallom ezt a kérdést ma is, mint amikor először kezdtem szolgálni AIDS beteg emberek felé. Az ő válaszuk ugyanazt mondta, mint a társadalom, hogy nincs élet  AIDS betegen, csak kirekesztettség, elutasítottság, és védtelenség.
Az elmúlt huszonnégy évben mégis kényszerítve éreztem magam, hogy menjek és szolgáljak feléjük Isten életével és szeretetével. Szentírás:Máté könyve.5.fejezet 41.vers. Így lett az egy mérföldből még egy, és még egy,és még egy. Lassan húsz éve, hogy a kórházban ahol szolgáltam szóltak ,hogy van egy kisfiú az osztályon, menjek látogassam meg.
Meglátogattam, és innentől kezdve nemcsak a mérföldek kezdtek el nőni, hanem Isten szeretete is a szívemben a kisfiú, és a többi gyerek felé. 

Megtöretve! AIDS betegek között! 2.rész

 Ajánlás

Ajánlom a könyvet azoknak az olvasóknak, akik sokszor magányosnak érzik magukat. Egyedül hagyva terheikkel, problémáikkal. Mindazoknak akik valamilyen betegséggel, fogyatékkal élnek. Olyanoknak, akik kevesebbnek tartják magukat másoknál. Akiket az élet megcsúfolt, és valami újat szeretnének kezdeni, de nem tudják hogyan. Azoknak, akiknek nincs erejük semmihez. Úgy érzik nincs saját akaratuk, másokra vannak utalva, nem képesek önálló döntéseket hozni. Olyan embereknek, akik elzárkóztak a világtól, és azt gondolják, számukra már nincs remény. Egyedülállóknak, házaspároknak, akiknek nem adatott meg a gyermeknevelés öröme. Azoknak akik elveszítették gyermekeiket, szeretteiket. Legvégül azoknak a keresztény testvéreimnek, akik elbátortalanodtak. Kérem higgyék el, nincs olyan helyzet, amiből ne lenne kiút. Sokáig éltem céltalan, önpusztító életet. Míg egy nap amikor már mindent feladtam, új életet kezdhettem. Volt valaki aki megváltoztatta az életemet. Begyógyította lelki sebeimet. Nap mint nap vigasztal, bátorít engem. Van valakim, aki önöknek is szívesen segít, van valaki, aki feltétel nélkül tud szeretni. Kívánom, hogy a könyv végére ön is ezt gondolja, mert… bekopogtatott önhöz...  a remény.

Megtöretve! A szociális munkás! 3 rész

  A kezdet

1990-ben a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet meghirdetett egy AIDS megelőzési programot. Néhány barátommal jelentkeztünk. Büszkék voltunk, hogy az országban először mi végzünk AIDS megelőző-felvilágosító, utcai szociális munkát. Magyarországon akkor még nem sokat tudtak az AIDS-ről. Igen kényes kérdés volt. Elolvastam néhány könyvet, melyekből világos lett mibe keveredtem.Tudtam, ha jól akarom végezni a munkámat ismeretre, és bőséges tapasztalatra lesz szükségem. Hála a NEVI-nek, színvonalas oktatásban, és terepmunkában volt részünk. Mellette elvégeztem egy AIDS betegápoló tanfolyamot. Később két szakiskolát, és még több tanfolyamot. Hospice ápoló, lelkigondozó,és még sok mást, mert nagyon akartam segíteni.

Megtöretve! Kiút a pokolból! 4 rész

Sokan mondták nekem,hogy nem vagyok normális, a munkám miatt. De én tudom, hogy  az Úr Jézus szemében ők voltak akkor  a legfontosabbak  a világon. Az ilyen pillanatokért érdemes élni. Nagyon sok keresztény elmegy misszióba. Sokakat bebörtönöznek, megölnek,  ellássák a holttestüket.

Az ázsiai, afrikai hívőket halálra kínozzák. Afrikában templomok falára szegezik őket. De megyünk, mert az Úr szeretete szorongat minket. Az életünknek egy célja van. Megismerni  az Úr Jézus Krisztust, és elmondani az embereknek, hogy van bocsánat a bűneikre. Van Isten, aki kész megszabadítani azt, aki hozzá kiált, bármilyen helyzetben is van. Van lehetősége a bűnbánóknak, hogy a mennybe jussanak. Bizony sokszor félünk, de továbbmegyünk, mert megéri. Sokan azt mondják ez áldozat,de ez nem így van. Az Áldozat a kereszten ontotta  vérét, hogy örökre szabadok lehessünk. Szerintem ez inkább megtiszteltetés, egy csodálatos kiváltság.

Tudom,hogy könnyebb elfordítani a fejünket.Megtettem én is .Ha kapcsolatba lépek valakivel, az felelősséggel jár. Sok időt, és néha  a pénzünket is oda kell szánnunk. De megéri, mert nincs annál nagyobb öröm, mint amikor látom, hogy életek változnak meg.Néha az utolsó pillanatban.

Megtöretve! Kiút a pokolból 5.rész

Mint keresztény ember, kötelességemnek tartottam látogatni őket, de a szabad akaratukat nem befolyásolhattam. Emlékszem, amikor először mentem a kórházba.  A félelemtől reszkettek a lábaim.

Addig nem volt baj, amíg az utcán vagy a McDonald's -ban beszélgettem velük.
De a kórház, az más volt.

Amitől igazán rettegtem, az a haldoklók látványa volt. Emlékszem, ahogy közeledtem a kórház felé, úgy fogyott el az erőm. Mire odaértem, szinte ólomlábakon jártam.

Megpróbáltam mindenfélét kitalálni, hogy visszaforduljak, de  a lábaim nem engedelmeskedtek nekem. Sírtam a félelemtől.

Folytak a könnyeim és nagyon szégyelltem magam. Egyedül voltam, de mennem kellett. Egyszer csak felnéztem az égre, és mint egy hatalmas madár, képzeletemben megjelent Isten és ezt mondta: Ne félj! Én őrzöm ezt a helyet.
Menj bátran! Ők fontosak nekem!

Megtöretve! Kiút a pokolból! 6.rész

Ez a látomás nagymértékben hozzájárult a további munkámhoz. Egyik nap, az iskola épülete előtt sétáltam, amikor megláttam egy gyönyörű németjuhászkutyát sétáltató fiút. Én még életemben nem láttam ilyen értelmes állatot. Ragyogott a szeme ahogy rám nézett. Azt hittem megszólal,mint Bálám szamara a Bibliában.(Megjegyezném egy pitbull miatt komoly pánik beteg voltam.) Dávid a gazdája, mint később megtudtam, jólneveltsége miatt hallgatott csak meg. 
Meghívtam istentiszteletre, de esze ágában sem volt eljönni.Valaki!?odafönt igazgatta a sorsunkat, mert nem tudott elkerülni! A szomszéd épületben lakott. Így hát meglátogattam. Nagy nehezen beadta a derekát, és eljött.

Megtöretve! Élet a melegek közt! 7.rész

László a transzvesztita!

László, munkatársam és barátom volt!

Sajnos már gyermekkorában azt hitte magáról, hogy ő valójában lány, aki félresikeredett. Sokszor fölvette édesanyja ruháját titokban. Ilyenkor egy nem létező mikrofonban utánozta a sztárokat. Művészi szinten tanulta meg a sminkelést, a csábítást, és a hazudozást. Így nemsokára őt is elnyelte az éjszakai élet. Hogy milyen sokszor bántották, és hogyan kínozták gyermekkorától fogva, azt nem tudom leírni. Sem önök, sem én, nem tudnák elviselni. Rendszeresen meleg bárokban lépett föl. Néhány ilyen bárba én is bementem, sőt ott találkozgattam vele is. Szerintem nem is fogtam föl, hogy hol vagyok. De a világ végére is elmentem volna utánuk, mert én a Jó Pásztort követtem, aki ha egy báránykája elcsatangol, ott hagyja a másik százat, és addig megy utána, amíg az elcsavargott bárány meg nem érti, hogy úgy szereti, ahogy van. A változást majd a Pásztor munkálja ki a szívében, nem neki kell megváltoznia. Csak fogadja el az Atya szeretetét.