2013. december 29., vasárnap

Megtöretve! Élet az AIDS beteg gyerekekkel 12.rész!

Andráska

Született 1989-ben, meghalt 2004 októberében!

Andráska életem egyik legfájóbb emléke! Egy csodálatos, melegszívű, de nagyon megsebzett kisfiú volt. 1990-ben jött át az édesanyja három kiskorú gyermekével a román határon szökve, menekülve a nyomor és a szenvedés elől. A menekülttábor után, egy vidéki kisvárosban húzták meg magukat, a szó valódi értelmében. Itt derült ki a gyermek fertőzöttsége. A kisfiú betegsége miatt az életüket a félelem, és a szorongás jellemezte. Az emberek féltették tőlük a gyerekeiket. Sokáig nem járhattak játszótérre, és semmilyen közösség nem fogadta be őket. A kitaszítottak életét élték. Andráska testvérétől tudom, hogy az édesapja mindig ivott, és hogy a szülők rendszeresen veszekedtek.Ezek az élmények rányomták a lelkére a szorongás bélyegét. Kisgyermek korában megtapasztalta  egy nyomorúságos  élet minden kínját. Nemcsak a mellőzést, hanem a betegség, és a gyógyszerek tüneteit is el kellett viselnie.
Hasmenés, hőemelkedés, izomfájdalom, fáradékonyság. Bár ő még csak egyéves volt amikor átjöttek, az idősebb testvérek sokat meséltek neki az apjukról. Sem vele, sem a többi testvérével nem tudtam csak nagyon keveset beszélni a családról. Ha kérdeztem, mindig azt kaptam válaszul: Jobb, ha nem beszélünk róla. Haragudtak az édesanyjukra is, mert becsapta, itt hagyta őket.

Mielőtt megítélnénk őket, gondoljunk arra ,mi mennyit vétkeztünk. Sokszor hibázunk, és követünk el olyan bűnöket melyek a gyerekek egész életére kihathatnak. Sok ember elmenekül a felelősség elől, de az is igaz, hogy sokan nem kapnak esélyt az újrakezdéshez. Néhányan az örökös stressz és az állandó félelem hatása alatt hoznak rossz döntéseket. Saját magamon tapasztaltam ha félek, képtelen vagyok megfontolt döntéseket hozni.

http://messages.bibliaszol.hu/eredmenyeselet/
Itt élt az anyukájuk testvére is, aki egyedül nevelte két kiskorú gyermekét, sokszor tizenkét órát robotolva. Az erdélyi emberek abban az időben kb.1/3-át kapták egy itthoni magyar ember bérének. Hányszor,és hogyan alázták meg őket,azt nem írom le. Bár a legtöbbjük szorgalmas , becsületes, istenfélő ember volt, mégis kihasználták őket. Nagy hibát követett el mindenki, aki így bánt velük, mert Isten ezt nem nézi el. Nos, ez a hölgy valóban rabszolgamunkát végzett. Egy vidéki panzióban végezte három ember munkáját, a hét minden napján. Ezt a nagynénit szerettem, és tiszteltem. Sokszor elvittük hozzá Andráskát, és tartottuk is a kapcsolatot addig, amíg fel nem jelentett. Egy meleg férfi rávette őt, és egy másik családból egy anyukát,hogy jelentsenek fel,hogy nem jól nevelem a gyerekeket .Egymilliót ajánlott nekik. Amit soha nem kaptak volna meg. Ha sikerül a tervük,a gyerekeket külföldre vitték volna,hogy kísérletezzenek rajtuk. Iszonyúan féltem. Éjjel nappal rettegtem, hogy elveszik tőlem a gyerekeket. Nem értettem miért történik ez velünk? Ez a férfi 96-ban meggyőzte Andráska anyukáját, hogy perelje be a román államot. Az asszony hazament, és eltűnt. Andráska intézetbe került. Ez a gonosz ember, arra is rávette Andráska anyukáját,hogy adja el az otthonukat is. A pénz fele a nagynénié volt,de a pénz,és az anyuka is eltűnt. Andráska és a testvérei, a nagynéni ,és a gyerekei is,otthon nélkül maradtak. Ennek ellenére másodszor is sikerült becsapnia őket. Gondolom mindent sikerült kimagyaráznia. Ez az ember mai napig is hasonló gonoszságokból él. Embereket zsarol,és ezért olyan dolgokat is elnéznek neki, amiért börtön járna. 
Ettől kezdve Andráska testvére nem engedte, hogy odajárjunk! Nem tudtam mit tegyek,mert tudtam,hogy be vannak csapva,és nagyon szerettem volna, ha a rokoni kapcsolatok megmaradnak, de tisztelnem kellet a kérésüket. Azt tudtam, hogy Isten akar megtanítani bennünket arra, hogy soha ne féljünk az emberektől, de ez akkor is rettenetes volt. Én nagyon sokat harcolok a kapcsolataimért. Általában inkább eltűröm a gonosz dolgokat is, csakhogy az ember nehogy a pokolba kerüljön. Fájt amit tettek, de kész voltam megbocsátani,és szívem szerint továbbra is mentem volna a gyerekkel hozzájuk,de nem tehettem. Amikor Isten megítélte azt az embert sokáig imádkoztam érte, és az Úr életben hagyta. Láttam a szemeiben mennyi fájdalom érte, kicsoda valójában. Az ördög nem kímélte. Én sem haragszom rá. Én döbbentem meg a legjobban,amikor felfedeztem,hogy egyre könnyebben tudok embereknek megbocsátani.

Ma már nem érdekel, hogy ki mit gondol, vagy mit mond rólam.Persze még mindig rosszul esik,de megtanultam kezelni. Akkor azt hittem megőrülök,annyira fájt. A legrosszabb az volt,amikor megvádoltak,hogy én tehetek róla. Azt hitték nekem is van kapcsolatom vele,mint Andráska anyukájának és, hogy én adtam ki információkat a gyerekekről. Pedig csak egyszer találkoztam vele. Az a férfi nem ismer engem,de én sokat tudok róla. De nem érdekel, mert tudom,hogy ember haragja Isten munkáját akadályozza,és az én fájdalmam nem lehet akkora,hogy ne imádkozzak akár a világ leggonoszabb emberéért is. Amúgy akkor kezdődött el bennem a feltétel nélküli szeretet megalapozódni.Ennek az esetnek köszönhetem, hogy Isten egyre nehezebb szolgálatokat bízott rám.

Andráska Bátorkánál fél évvel idősebb, szépen fejlődő, gyönyörű kisfiú volt! Mivel az édesanyjával vidéken élt, szeretett levegőn lenni, sétálni, biciklizni. Soha nem mondott semmi rosszat, nem feleselt, nem beszélt csúnyán. Csak egy baj volt, de az nagyon megnehezítette a kapcsolatunkat. Sokszor egyszerűen nem tette meg azt, amit kértem. Ha kérdeztem miért nem, kitalált valamit. A fejében egy álomvilágban élt. Ott voltunk körülötte, de csak „voltunk”. Öt évig, minden este úgy feküdtem le, hogy szorongtam, féltem. Bármit mondtam kértem, hogy tegye meg, azt mondta jó, de nem tette meg. Soha nem tombolt, nem sírt. Elfojtotta dühét, keserűségét. Befelé pusztította önmagát, nyelte dühét, gyűlöletét,lelke fájdalmait. Minden nap büntetett engem, az anyukája helyett. Lassan kezdtem rájönni, hogy olyan, mint én voltam gyermekkoromban. Nem bízott senkiben! Nem tudta kezelni haragját, dühét. Csendben, lassan szenvedett, szenvedtünk. Meg kellett nyerni a bizalmát. Küzdenem kellett a szeretetéért, a bizalmáért. Ez a „harc” öt évig dúlt köztünk. Az ötödik évben hitte el talán először, hogy szeretem, hogy fontos nekem. Akkor kezdett felszabadulni. Nap  mint nap próbára tette türelmemet, szeretetemet. Ez a csata teljesen felemésztett engem. Tönkrement az egészségem. A lelkem fájdalma beteggé tette a testemet is.De ha ő nem lett volna, soha nem formálódott volna a jellemem szilárddá,kitartóvá.Andráskának köszönhetem, hogy feltétel nélkül megtanultam szeretni. Hálás leszek érte örökké!

http://messages.bibliaszol.hu/eredmenyeselet/

http://visszaavalosaghoz.hu/

Nincsenek megjegyzések:

Milyen élet lehetséges AIDS betegen? Megtöretve !/1 rész

Úgy hallom ezt a kérdést ma is, mint amikor először kezdtem szolgálni AIDS beteg emberek felé. Az ő válaszuk ugyanazt mondta, mint a társa...