2014. január 8., szerda

Megtöretve! A szociális munkás! / 3 rész


  A kezdet

1990-ben a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet meghirdetett egy AIDS megelőzési programot. Néhány barátommal jelentkeztünk. Büszkék voltunk, hogy az országban először mi végzünk AIDS megelőző-felvilágosító, utcai szociális munkát. Magyarországon akkor még nem sokat tudtak az AIDS-ről. Igen kényes kérdés volt. Elolvastam néhány könyvet, melyekből világos lett mibe keveredtem.Tudtam, ha jól akarom végezni a munkámat ismeretre, és bőséges tapasztalatra lesz szükségem. Hála a NEVI-nek, színvonalas oktatásban, és terepmunkában volt részünk. Mellette elvégeztem egy AIDS betegápoló tanfolyamot. Később két szakiskolát, és még több tanfolyamot. Hospice ápoló, lelkigondozó,és még sok mást, mert nagyon akartam segíteni.



Mivel lányok kevesen voltak a csapatban, rám osztották a feladatot, hogy vegyem fel a kapcsolatot meleg férfiakkal. Beszélgessek velük az AIDS veszélyeiről,a megelőzéséről. Ilyenkor felvilágosító anyagot is kaptak tőlem.
Büszke voltam, hogy ilyen nemes feladat követeként, akár életem kockáztatásával is,de leszállhatok az alvilágba, megmenteni a kárhozat felé rohanó lelkeket. Gondolataimnál csak a naivságom volt rosszabb! Nap mint nap, este tíz, és éjfél  között, kisétáltam a Duna-korzóra ismerkedni. Tele becsvággyal és izgalommal. Majd „én” megmutatom. Az eszembe sem jutott, hogy valaki már megváltotta a világot lassan 2000 éve. Ha tudtam volna, hogy emberi büszkeségemben porig leszek alázva. A múltba belefáradva, a jövőbe bizalommal nézve, szövögettem terveimet.
’93-ban egyik munkatársam meghívott egy amerikai-magyar gyülekezetbe. Ott értettem meg eddigi életem haszontalanságát, és mondtam igent az Úr Jézus Krisztusnak.  Beiratkoztam a Közép Európai Teológiai Akadémiára, missziós szakra. Lelkipásztoraimon kívül, csak néhány kollégám tudta, hogy esténként a melegekhez járok. Innentől már kettős célom volt! Megelőzni a betegséget, és terelni őket Istenhez.

Egy este az Úr megerősített szándékomban.

http://messages.bibliaszol.hu/eredmenyeselet/

Ezt mondta:Kiválasztottalak, hogy a szolgám legyél. Azt akarom, hogy mond el az embereknek, amit láttál, és amit majd ezután mutatok neked. Megvédelek téged a saját népedtől,és azoktól, akikhez küldelek. Azért küldelek hozzájuk, hogy nyisd meg a szemüket,hozd ki őket a sötétségből a világosságra, a sátán hatalmából Istenhez. Akkor Isten megbocsájtja bűneiket, és megkapják a helyüket azok között, akik a bennem való hitük által Isten szent népévé lettek…
Nos, ilyen szavakkal megerősítve, már nem mondhattam nemet. Tudtam azt is, hogy a lelkipásztoraim  imádkoznak a szolgálatomért.

A melegeket először csak kerülgettem. Számomra egyáltalán nem tűntek ki a többiek közül. Nagyon fiatal fiúk, középkorú férfiak, családapák. Csak sétálgattak. El sem tudtam képzelni, hogyan kötik az üzletet!
Jó volt kijárni hisz mindig este, a bibliaiskola után mentem hozzájuk. Ahányszor odamentem, Isten öröme, szeretete, betöltötte a szívemet. Megértettem mennyire fontosak számára azok az emberek.
Egy idő után kezdték megszokni, hogy ott sétálgatok. 
Kaptam egy kis táblácskát, amire az volt írva: streetworker! 
Ez megőrzött a sötét alakoktól,és a rendőrök sem igazoltattak, pedig  szinte minden este kijártak ellenőrizni.Ez megnyugtató volt számomra.
Amikor először szólítottam le egy kb. tizennyolc éves fiút, majd hanyatt estem ijedtemben. Nem tudtam mi tartott vissza, de egy láthatatlan kéz, szinte leszorított az ülőhelyemre. 
A hangja magasabb volt, mint az enyém. Lágyan, dallamosan ejtette ki a szavakat.  Minden mondatában többször is „édesemnek” hívott.
Gyönyörű volt, mint egy férfi modell, de romlott, mint a rothadó alma.
Lelke tele félelemmel, becsapottsággal, fájdalommal. Mint legtöbbjüket, őt is megerőszakolták kisgyermekkorában!Tizennégy évesen már az utcán kereste a kenyerét. Sajnos nem ő volt az egyetlen, aki itt találta meg, a ,,hivatását”.

/Láttam elég sok gonoszságot életem során. Mindent fel tudtam dolgozni. Egyedül a nemi erőszakkal nem tudok mit kezdeni. Évekig hallottam a megkínzott gyermekek, és felnőttek sikolyát a fülemben. A mai napig  ha végig megyek az utcán, és kiáltást hallok, mindig azt hiszem, hogy valakit megerőszakolnak.
A legszörnyűbb, hogy az áldozatok nem mernek segítséget kérni, bűntudatuk és félelmeik miatt./

Hat év alatt, a meleg világ egy részét sikerült megismernem! Sok éjszakát átbeszélgettünk.Néha elő fordult, hogy belecsöppentem veszekedésekbe, sőt komoly verekedésekbe is.  A bűn szedte áldozatait. Sok fiatal fiú jött át Romániából, azzal a céllal, hogy belőlük éljen. Találkoztam többször is nepperekkel, kemény fiúkkal. A melegek komoly céltáblái voltak az alvilágnak. Rendszeresen megverték, kirabolták őket.(Néhányukat meg is ölték). Az áldozatok nem jelentették föl őket. Nemcsak féltek, de szégyellték is magukat. Egy idő után, délutánonként kijártam a Népligetbe is.Ez még az én harcedzett lelkemnek is sok volt. Sokan a bokrok közt kötötték néhány perces üzleteiket. Nagyon fiatal fiúk jártak oda tizennégy-tizennyolc év körüliek. Nem értettem, miért nem fontos az ő életük senkinek. Nem tudtam senkiről, aki segíteni akart volna rajtuk.
Ennek ellenére, Isten nagyon is törődött velük.
Egyik éjszaka, úgy éjfél körül, amikor haza indultam a Corsoról, észre vettem, hogy egy harminc év körüli férfi ül meggörnyedve a padon.Láttam, hogy rosszul van.Megkérdeztem,segíthetek-e? Azt mondta,bármi történik is mentőt nem hívhatok hozzá.Kábítószerrel túladagolta magát. Nem tudtam, mit tegyek. Akkor még nem volt mobiltelefonom, sem tapasztalatom. Ráadásul csak ketten voltunk a környéken. Hirtelen a sötétség is kezdett bennünket körbe ölelni. Azt hiszem akkor igazán átjárt a félelem. Majdnem pánikba estem.
Így, még soha nem találkoztam kábítószeressel. Mindent amit addig tanultam róluk, azonnal elfelejtettem. De Isten ereje nagyobb volt, mint az én félelmem. Leültem mellé, megfogtam a kezét, és elkezdtem imádkozni. Tudtam, hogy vagy közbeavatkozik Isten, vagy meghal. Én meg a rémülettől vele megyek. A szemem láttára lett jobban. Ezt senkinek nem hittem volna el, ha nem velem történik. Sajnos én is azok közé a hívők közé tartozom, akik néha csak akkor hisznek, ha látnak valami csodát. Ez a drága emberi roncs, aki aznap éjjel megmenekült, a legnyomorultabb állapotában átadta az életét Krisztusnak. Isten a pokol kapujából hozta vissza.

http://www.albaref.hu/videok/keresztyen_jatekfilmek_videok/Szabadulas_27_evnyi_homoszexualitasbol

http://visszaavalosaghoz.hu/

Nincsenek megjegyzések:

Milyen élet lehetséges AIDS betegen? Megtöretve !/1 rész

Úgy hallom ezt a kérdést ma is, mint amikor először kezdtem szolgálni AIDS beteg emberek felé. Az ő válaszuk ugyanazt mondta, mint a társa...